Mira és mi

Időben kicsit Lukácsék látogatása elé ugorva, mai napon volt egy meglepetés-vendégünk is. Éppen Mira maratoni "nemalszom" napjának közepén jártunk, amikor csengettek. Na, ösztönösen körbenéztem, hogy mennyire gáz a lakás, de megnyugodva állapítottam meg, hogy végülis teljesen rendben van, ugyanis a védőnő és a gyerekorvos szokott rendszerint teljesen váratlanul megjelenni. Éppen magammal kötöttem fogadásokat, hogy most melyik lehet az, mikor a nyíló ajtóban Ildikó tűnt fel Megdajkálta Mirust, pizzáztunk és sétáltunk egyet, sajnos gyorsan elröppent az a két óra... A sétát is rövidre fogtuk, mert nagyon szeles volt az idő, sőt, még havazott is a szeles napsütésben Hát Mira kedve is pontosan ilyen szélsőséges volt ma: hol nevetgélt a játszószőnyeges haverjainak, hol nyekergett. Utóbbi estére csúcsosodott ki, ami nem is csoda azok után, hogy délután egy és este 9 óra között összesen kb. háromnegyed órát aludt Ilyen sokat még soha nem volt fenn, sokat játszottunk, tornáztunk, este is érdekes volt az elalvása: letettem, erre még fél óra múlva is látom, hogy ébren van (de nem sírt, csak forgatta a fejét). Aztán amikor láttam, hogy álmatlansága menthetetlen, kicsit elringattam, 20 másodperc alatt be is ájult. Hiába, mozgalmas egy napunk volt