Az alábbi fotó azt a pillanatot ábrázolja, amikor épp a fürdés után, s az etetés előtt vagyunk ... Osztok-szorzok, ez nem lehet több, mint pár perc (+ egy-két másodperc), de Mirus mintha még az időt is képes lenne elhajlítani/megnyújtani ... - mintha órák telnének el ... Ez alatt a rövid idő alatt is képes olyan csetepatét csapni, hogy ember nincs a talpán, aki ne arra gondolna, hogy épp nyúzzuk 
...
Ilyenkor jön az átverés ... 
A sapka már úgyis fent van a fején (hisz időbe telik, míg kis Sámsonunk haja megszárad a fürdés után) ... sír ... vagyis üvölt, mert már nagyon éhes ... - hát, a sapka kötőjének csomója, olyan mintha ehetne ... Ilyenkor olyan éhes tud lenni, hogy bármiből tejet vár, ami csak megközelíti ... Időnyerésre a sapka is megfelel ... olyan elánnal áll neki a csócsálgatásának, hogy mire észreveszi az átverést, már fel is öltöztettük ... (... máris ehet )
