Leírhatatlan, hogy néha az ember mi mindent képes érezni. Most például úgy érzem, mintha fényévekre lenne tőlem a kislányom, holott a másik szoba nincs is olyan messze... vagy mégis ...?! ("Akinek füle van, hallja meg!") Egy-egy perc, amit a családja nélkül tölt az ember, maga az örökkévalóság 
Jó éjt, Mirus!
távolság/távolság?
2009.02.27. 21:41 govi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mirajulia.blog.hu/api/trackback/id/tr976345949
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
